Mi az osztatlan közös tulajdon?
Elsősorban tisztáznunk kell, hogy mi az osztatlan közös tulajdon. Az osztatlan közös tulajdon egy olyan, sokszor nagyobb területű ingatlan vagy ingatlanrész (mind belterületi, beépíthető, mind külterületi ingatlan, illetve termőföld esetén is), aminek több tulajdonosa van – és aminek minden része a tulajdonosok között megoszlik, annak fejében, hogy mekkora a tulajdonosok tulajdoni hányada. A tulajdonosok eszmei hányaddal rendelkeznek – ez azt jelenti, hogy nem maga a vagyontárgy van feldarabolva, hanem a tárgy felett gyakorolt tulajdonjog oszlik többfelé. Kifejezetten gyakori tulajdonlási forma például ikerházak esetén, vagy nagyobb mezőgazdasági ingatlanoknál.
Az osztatlan közös tulajdon esetében gyakori probléma, hogy egy ingatlannak gyakorlatilag akármennyi, akár több tucat tulajdonosa is lehet, egymástól eltérő mértékű, sokszor csak szimbolikus tulajdoni hányaddal (például 1/1000), ami önmagában a többi területtől függetlenül egyáltalán nem hasznosítható. Az ilyen ingatlanok esetében minden egyes, tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonos jogosult arra, hogy használja az ingatlant, de egyikük sem gyakorolhatja ezt a jogát a többi tulajdonos érdekeinek sérelmére – például nem kezdhet el valamelyik tulajdonos a többi engedélye nélkül építkezni a közös telekre.
A Földhivatal minden osztatlan közös tulajdon esetében pontosan számon tartja, hogy kik a tulajdonosok és hogy mekkora a tulajdoni hányaduk az adott helyrajzi számon – itt jön a képbe a kérdés, hogy a valóságban hogyan oszlik meg a hasznosulás a több tucat, ebből sok esetben apró tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonos között. Minél több a tulajdonos, annál "homályosabb" az ingatlan kezelése és annál nehezebb keresztülvinni valamelyiküknek az akaratát az egész társaságon, ugyanis akármilyen munkálatról is legyen szó – például egy építkezés – minden tulajdonosnak hozzá kell járulnia ahhoz.
Az osztatlan közös tulajdon problémákat vet fel a használat kapcsán (használati megosztási szerződés megkötése szükséges a tulajdonosok között), az osztatlan közös tulajdon hitelfedezetként történő hasznosítása, illetve a tulajdoni hányadok öröklése és eladása kapcsán is – utóbbi esetben az osztatlan közös tulajdon tulajdonosai elővásárlási jogot élveznek a külsősökkel szemben.
Az osztatlan közös tulajdon megszüntetése
Láthatjuk, hogy az osztatlan közös tulajdon rengeteg jogi kérdést vet fel – éppen ezért tűzte ki célul az állam, hogy rendezze az ilyen tulajdonjogú ingatlanokat, elsősorban a mezőgazdasági területek esetében. 2021. január elsején lépett életbe a 2020. évi LXXI. törvény, ami a földnek minősülő ingatlanok osztatlan közös tulajdon jogának felszámolását tűzte ki célul.
A törvény úgy kívánja megszüntetni az osztatlan közös tulajdont, hogy az vagy darabolódjon szét a tulajdonosok között, vagy hogy az egész ingatlan egy tulajdonoshoz tartozzon (vagyis, hogy egy tulajdonos bekebelezze az adott földet), méghozzá úgy, hogy minden ilyen földrész versenyképes méretű maradjon. A versenyképes méret minden földtípus esetében más limithez van kötve: míg egy kert vagy gyümölcsös minimum 3.000 négyzetméter, addig egy legelő vagy egy erdő minimum 10.000 négyzetméter kell, hogy maradjon, ennél kisebb részekre a tulajdonosok közt nem darabolható, különben az ingatlan nem jól kihasználható és/vagy nehezen eladható lesz.
Alapesetben a tulajdonosok közös megállapodása alapján kerül az osztatlan közös tulajdon felosztásra (természetbeni megosztás), de előfordulhat, hogy ez nem megoldható. Ilyenkor az egyik tulajdonosnak – jellemzően a többségi tulajdonosnak – jeleznie kell a többiek felé bekebelezési szándékát, vagy kivásárolhatja a többi, kisebb hányadrésszel rendelkező tulajdonost. További lehetőség a tulajdonjogi problémák megszüntetésére az ingatlan közös értékesítése (természetesen minden tulajdonos beleegyezésével), vagy belterületi osztatlan közös tulajdon esetében társasház alapítása.
